|
Hajnali három órakor indulunk el Mosonmagyaróvárról, Győrben felvesszük még két búvártársunkat, aztán irány Ferihegy kettő. Hat órakor bejelentkezünk, felvesszük a repjegyeket, páran lefóliáztatjuk a csomagjainkat (érdemes, ha drága búvárfelszerelést visz magával az ember) és mire a vámvizsgálat végére érünk kiderült, hogy legalább 5 órát késik a gép! Na, ez is jól kezdődik..... sebaj, kaptunk fejenként egy-egy 2100 Forintos „kajajegyet”, legalább megreggelizünk. Aha, csakhogy a terminál területén működő utasellátóknál ezen az áron két sört kap az ember…
Dahab város határában katonai ellenőrzésen esünk át, „nó kamera plíz”, figyelmeztet bennünket a sofőr. Beérünk a városba, hááááát elég bizarr látvány. Este kilenc, az első nap a repülő jóvoltából ugrott, pedig a „check-dive”-ot már letudhattuk volna. Lepakolunk a CORAL COAST szálloda előtt, felvesszük a szobakulcsokat és berendezkedünk. A szálloda szép, egyetlen apróság csípi (szó szerint) a szemünket: a csapból és zuhanyból enyhén sós víz folyik! Zuhanyzás, aztán fogmosás ásványvízzel…. Rövid megbeszélés után úgy döntünk, hogy megnézzük a bázist, megvacsorázunk és csavargunk egyet. Öt perces séta után elérjük a bázist, ami a LIGHTHOUSE nevet viseli. Összeismerkedünk a bázison dolgozó személyzettel, akik magyarul, szlovákul, németül és természetesen angolul beszélnek (van, aki már az arabot is beszéli).
Miután végzünk a váltással, megbeszéljük a következő napi programot, aztán visszasétálunk a tengerparton a szállodáig. Leülünk a parton és koccintunk a megérkezésre. Az alkoholos italt nem fogyasztóktól ezt a terhet Gábor és Béla vállalja át….
Reggel korán kidob az ágy, kimegyek az erkélyre,
hogy végre nappal is lássam a környéket. A
Lassan mindenki magához tér és átmegyünk az
étterembe. Kellemes hely, egy arab szakács szimultán süti a palacsintát és
a zöldséges omlettet. Ott tartózkodásunk alatt sikerült alaposan
megdolgoztatnunk, a palacsinta ugyanis nagyon finom volt. A
Reggeli után vissza a szobába (15 méter) szusszanni
egy kicsit, amíg értünk nem jön a bázisról egy „pick-up”, hogy elvigye a
felszerelésünket. A hasmenéstől félve bedobunk egy-egy korty nyolcvan
százalékos Stroh rumot, amit az elvetemültebbek némi
Zoli begyűjti a búvárminősítéseket igazoló kártyákat
és ismerteti a búvárokra vonatkozó szokásos előírásokat, nem vihetünk kést
és kesztyűt magunkkal (ha van rajtad kesztyű, bátrabban hozzányúlsz
mindenhez). A „check-dive”-ot a bázis előtti a LIGHTHOUSE REEF
-en hajtjuk végre, nem kevés időbe és ólomba telik, hogy elérjük a
megfelelő kisúlyozás állapotát (a Vörös-tenger
Kijövünk, elmossuk cuccot és kiakasztjuk száradni.
Közben feltámad a szél és úgy döntünk, hogy a hullámzás miatt a második
merülést áttesszük holnapra. Koradélután van, nyakunkba vesszük a
bazársort, ami közvetlenül a tengerpart mellett egy pálmafákkal
szegélyezett, kövezett sétány. Mindenhol éttermek és árusok, akik
szerintem a világ összes nyelvén meg tudnak szólalni, csakhogy eladják az
eladni valójukat. Mindenhol nagyon kedvesek, beduin teával és vízipipával
kínálnak
Ébredés a napfelkeltével, olyan hat óra
magasságában. Annak ellenére, hogy tél van már ilyen korán is érezni lehet
a nap melegét. Sajnos a szél ugyanúgy fúj, mint tegnap este és a hullámzás
is elég erősnek tűnik. Gáborral éppen arról beszélgetünk az erkélyen,
hogyha meg akarjuk merülni az EL-GARDEN-t, akkor keményen
meg kell küzdenünk a hullámveréssel, amikor váratlanul egy búvárcsapat
tűnik fel és megindulnak befelé. Páholyból figyelhettük, ahogyan
megdolgoznak minden
Reggeli után a bázison megbeszéljük a napi
programot, csomagolunk, bepréselődünk a terepjáróba és körülbelül félórás
zötykölődés után megérkezünk a GOLDEN BLOCK nevezetű
merülőhelyre. Péter, az éppen aktuális merülésvezetőnk ismerteti a
merülési tervet és a várható látnivalókat. Beöltözés, aztán irány a víz.
Szerencsére a hullámzás itt nem olyan erős, ezért a vízbeszállás sem okoz
gondot. A látótávolság itt már jobb egy fokkal, úgy 15 méterre becsülöm.
Lemerülés után azonnal trombitahalakat látunkk és egy
korallszirten pihenő kofferhalat,
Egy közeli parti pihenőhelyen kifújjuk magunkat,
megbeszéljük a látottakat és forró beduin teát
Kétórás pihenés után újra kocsiba szállunk és
néhány percen belül elérjük következő merülési állomásunkat a THREE
POOLS -ot. A merülőhely vázlata egy partmenti táblán
A parton szétszedjük és „bedobozoljuk” a
felszerelést, majd visszaindulunk a bázisra. Útközben
Az egyik árus 200 Dollárért egy komplett cápaállkapcsot kínált eladásra, de az ilyen árúval vigyázni kell, mert komoly problémát okozhat a repülőtéren. Fáradtan érünk haza, de lefeküdni most sem sikerül időben. Sokáig beszélgetünk az erkélyen, úgy tűnik mindenki szeretné a kellemes, 20 C° -os márciusi estéket a lehető leghosszabbra nyújtani.
Ébredés, zuhany, reggeli. Ásványvizes fogmosás,
aztán irány a bázis. Útközben
Egyébként a tisztaságra – ami az arab
népekre nem jellemző – különösebb panasz nem lehet. A jellemzően turisták
által látogatott területek: a tengerpart, a szállodák, az üzletek és
éttermek általában tiszták. Persze, ha az ember veszi a fáradtságot, akkor
a város arabok által lakott területein láthat egy-két „meredek” dolgot.
Sajnos kora délelőttre annyira felerősödik a szél,
hogy a bázison úgy döntünk, a mai napon nem merülünk, hanem végigjárjuk a
bazársort és pihenünk. Ebéd után azért Lacival egy kicsit szabadtüdőzünk a
bázis előtti szirt mentén, de olyan erős a szél és a hullámzás, hogy
inkább átadjuk a terepet a szörfösöknek. Félelmetes, hogy micsoda
sebességet képesek elérni egy jobb „deszkával”. Persze volt olyan, aki nem
elégedett meg a
Közben a bázison Imivel megbeszéljük, hogyha nem
csillapodna a szél melyik merülőhelyeket tudjuk felkeresni. Ő a Canyon-t,
az El-Bells-t és természetesen a Blue-Hole-t ajánlja, ami tökéletesen
beleillik eredeti
Istvánnal papirusz másolatokat szeretnénk venni
(természetesen az árusok esküsznek rá, hogy eredeti, de Egyiptomban a
múzeumokon és az illegális magángyűjteményeken kívül nem nagyon található
valódi papirusz). Találunk egy helyet, ahol nagyon szép, hálóra
ragasztott, öregbített banánlevélre készített rajzok vannak. Ezek legalább
nem a gagyi utánzatok közé tartoznak.
Közben az egyik árusnál Lívia „bedolgozást” vállal. A technika egyszerű: az apró üvegcsékbe tölcséren keresztül rétegesen színes homokot kell szórni, majd egy drót segítségével tevét, felhőket és napot „rajzolni” belőle. Aztán jól megtömni a homokot és leragasztani az üveg tetejét. Késő este érünk vissza a szállodába, bedőlünk az ágyba és alvás.
Reggelre egy kicsit csillapodik a szél és a
hullámzás. Megreggelizünk és átballagunk a
Ez a csodálatos természeti képződmény egy hosszú
sziklás hasadék a tengerfenéken, keskeny átjárókkal, kiszélesedő
üregekkel, felülről nyitott, vagy éppen zárt részekkel. Ahogy felnézünk a
hasadék aljáról, láthatjuk, a felettünk úszó üveghalakat,
amiken gyakorlatilag keresztülsüt a nap. A kanyon egy kisebb terembe
torkollik, ahol
Visszanézve még mindig látjuk, ahogyan az általunk kilélegzett levegő szivárog a kanyon zárt részeiből. Az embernek olyan érzése támad, mintha több méter hosszú gyöngysorokat látna. Emelkedés közben találkozunk néhány kofferhallal, murénával és tüskés tengeri uborkával
Miután szerencsésen partot érünk, gyorsan
összerakodunk és irány a BELLS, BLUE HOLE
A Blue Hole nemcsak híres, de hírhedt merülőhely is,
sok technikai búvár vesztette már itt életét
Délután érünk vissza a bázisra, kicsit pihenünk a
tetőteraszon, csavargunk a bazársoron, aztán megvacsorázunk. Visszamegyünk
a
Az éjszakát már a hajón, a kikötőben töltjük. Az idő kellemes, Istvánnal és Gáborral úgy határozunk, hogy a fedélzeten alszunk.
Hajnalban kifut a hajó első merülőhelyünk, a
SHARK REEF / YOLANDA REEF
A látótávolság 20 méter felett van és rengeteg a
látnivaló. Kékpettyes ráják lapulnak a tengerfenéken,
színpompás papagájhalak úsznak a korallszirtek mentén, a
nyílt tenger felől
A Yolanda Reefet megkerülve egy hajóroncsot
pillantunk meg ami valaha szaniterárut szállított és most mindenhol
mosdókagylók és vécécsészék hevernek, az egyikre Laci rögtön le is
telepszik. A roncs felett egy teknős úszik, de nem sok időnk
van
Reggelizés közben a hajó felszedi a horgonyt, és már
megyünk is a következő merülőhelyre, ahol a DUNRAVEN hajó
roncsa található. A szél természetesen most is fúj, de ez nem
Ebéd előtt ismét alámerülünk, most a hajó tatjáról ugrunk a vízbe. A roncs a fedélzetével lefelé fekszik a fenéken, mi valahol az alsó részen hatolunk be az oldalán tátongó lyukon.
A hajó szinte teljes hosszában átjárható, bár
különösebb látványosság nincs benne, csak néhány csapat üveghallal
és sügérrel találkozunk A hajó valaha fát szállított, de tűz
ütött ki rajta és az egész rövid
Felszedjük a horgonyt és megindulunk a
STINGRAY STATION merülőhely felé. Késő délután merülünk ismét, és
egyből egy hatalmas barrakúdába „botlunk”. A fenék itt is
homokos és rengeteg a tengeri rózsák között úszkáló apró
bohóchal. Az üregekből murénák
Visszatérve a hajóra, vacsora közben átbeszéljük a nap eddigi élményeit és felkészülünk az éjszakai merülésre, amit az ALTERNATIVES nevű merülőhelyen hajtunk végre. A kapitány bekapcsolja a hajó tatja alá szerelt világítást, mi pedig ellenőrizzük a lámpákat és beugrálunk a vízbe.
Az éjszakai merülés azért különleges, mert ilyenkor
egészen más az élővilág összetétele, mint
Zoli talál egy tisztást a fenéken, letérdel, és mutatja, hogy telepedjünk köré. Int, hogy kapcsoljuk le a lámpákat, majd amikor sötét lesz, elkezdi a kezével a vizet keverni. Apró villanások látszanak, ahogy a planktonok kisülnek. Visszafelé egy korallon hatalmas tengeri csillagot és tengeri rózsákat látunk. Húsz perces merülés után megcélozzuk a hajó fényeit és felemelkedünk. Levetkőzünk, kiakasztjuk a felszerelést száradni és lefekszünk aludni.
Hajnalban a hajó ismét felszedi a horgonyt és a
Ras Mohamed Nemzeti Parkot
A hajóroncs orra 16 méteres mélységben helyezkedik
el, ide kötjük le a hajónkat és a kötél mentén ereszkedünk le. Kísérteties
látvány, ahogy a hatalmas árny előbukkan a semmiből. A hajó majdnem
teljesen vízszintesen fekszik a tengerfenéken. A fedélzeten szállított
vasúti tartálykocsikat összeroppantotta a nyomás, a mozdony valahol a
roncs mellett pihen az aljzaton. A
A roncs oldalát papagájhalak tisztogatják és Attilával a nyílt tenger felől látunk egy ember nagyságú tonhalat is. Teszünk még egy pár kört a hídon, megnézzük a horgony csörlőszerkezetét, majd a hajókötél mentén felemelkedünk.
Reggeli közben megbeszéljük a következő merülés
menetét, aztán kifekszünk napozni. Kétórás
A legmélyebben található raktérben kezdünk és
folyamatosan emelkedve felfelé végigjárunk minden helységet. A szétlőtt
raktér mellett két tank fekszik, és ahogy behatolunk a roncsba mindjárt
egy teherautót látunk, aminek a platóján motorkerékpárok sorakoznak. Sötét
van, lámpákat kell használnunk. Elég szűk a hely, vigyázni kell a
Mindenhol gumicsizmák és lőszeres ládák hevernek. Az
egyik raktérben pedig motorokat látunk egymás mellé állítva, ameddig a
szem ellát. Találunk egy emléktáblát is, egy Tatabányai búvár emlékére
állították társai. Végigjárunk minden helységet,
Útban utolsó merülőhelyünk felé megebédelünk a hajón
és elfekszünk a fedélzeten. Délután vetünk horgonyt a SHARK REEF –
YOLANDA REEF mellett. Itt volt első hajós merülésünk, de úgy
döntünk, hogy
Alig csapunk néhányat az uszonyokkal, egy teknőst
találunk, ahogy jóízűen a korallszirten csemegézik. Legalább tíz percig
Ahogy bevilágítok egy asztal-korall alá egy hatalmas sügér tátog velem szembe. Azonnal jelzek Lacinak és öt másodpercen belül mindenki ott lebeg „tátott szájjal”. A sügér kiúszik közénk és egy hasadék felé igyekszik, aztán hirtelen irányt változtat, hogy utat engedjen egy hatalmas murénának Tökéletes befejezés. A felszínre emelkedünk, ahol már erősen szürkül. Bekapcsoljuk a stroboszkóp lámpát, a hajó pedig azonnal megindul felénk. Kidobják az áramláskötelet, belekapaszkodunk, és egymás után felszállunk a hajóra.
Este érünk Sharm El Sheik kikötőjébe, átrakodunk a
mikrobuszokba és irány Naama Bay, a
Elérkezett az utolsó nap, a hazautazás ideje.
Reggeli után mindenki nekiáll összecsomagolni a
Délben megérkezik értünk a bázisról a „pick-up”,
feldobáljuk a cuccot és átmegyünk a bázisra, hogy összerakjuk a
búvárfelszereléseinket. Leadjuk az ólmokat, a lámpákat, a búvárládákat és
visszaadjuk a szekrénykulcsokat is. Mindenki rendezi a
Másfél órás buszozás után érünk a repülőtérre,
lerakodunk és bejelentkezünk. A vámvizsgálat hamar megy, nem sokat
foglalkoznak velünk. A repülő szerencsére pontosan érkezik és a következő
négy óra már emlékezéssel, az elmúlt napok élményeinek felidézésével és a
következő túra tervezgetésével telik el. Megnézegetjük a fényképeket, a
merülési naplókat és a merülési
Az utaskísérők nagyon kedvesek, hamar összebarátkozunk velük, kellemesen telik az út. Este hat óra körül érünk Ferihegyre, minden csupa hó, sajnos újra értelmet nyer a télikabát és a sapka. … |
Öt
és félórai unatkozás után megjött a Travel-Service csodagépe! Beszállás,
irány Hurghada, ott további egy óra vitatkozás a le és felszálló utasok
számát illetően. A pilóta arról tájékoztat bennünket, hogy a kinti
hőmérséklet +27C°. Kicsit kezd kényelmetlenné válni a télikabát… Este hat
után érkezünk meg Sharm El Sheikbe, onnan még másfél órás kéjutazás
Dahabba. A sofőr - aki egyébként folyamatosan telefonál, énekel és a
turbánját igazgatja a fején - takarékossági okokra hivatkozva nem használ
lámpát, csak ha valaki szembe jön az országúton. Akkor viszont reflektor,
index és duda egyszerre. Megállunk tankolni, a benzin literje átszámítva
jó magyar pénzre, kemény 14 Forint! Nem semmi!
Sila
Zoli a merülésvezetőnk beavat minket a helyi szokásokba. A bázison
mindenkinek külön számlája van, csak a sorszámot kell megjegyezni és a
végén fizetni a cehhet. Az első vacsora jó volt, fél grillcsirke
hasábburgonya, rizs és zöldköret, ez némileg legalább kárpótolt bennünket
az elvesztegetett napért. Miközben ettünk megjelent a bázis kutyája – egy
hatalmas újfunlandi - aki az étkezések során aztán folyamatosan visszatérő
vendégünk
lett.
Vacsora után Zoli elvitt minket egy boltba, ahol jól váltják az €urot és a
Dollárt. Akkori árfolyamon 1 €uro 7,5~8 LE között ingadozott. Váltani
egyébként a Bankban és a Postán is lehet napi árfolyamon.
nap
süt ezerrel, sehol egy felhő, csendes a tenger, a partot éppen egy
szállodai alkalmazott gereblyézi, amúgy süket csend. Igen, ezért jöttünk
ide…. no meg a híres merülőhelyek miatt!
svédasztal
amúgy elég sovány: tea, kávé, narancslé, müzli, lekvár, vaj, pita,
paradicsom, uborka, sajtok, és a már említett palacsinta és omlett. Nyolc
napon keresztül mindig ugyanaz.
whisky-vel
kísérnek le. Világosban is megnézzük a szállást, a két / három ágyas
zuhanyzós, klímás szobák egyszerűek, de tiszták, és mindegyiknek tengerre
néző ablaka és erkélye van. Kétnaponta takarítanak, és új törölközőket
tesznek ki. A portán van széf, leadom a kamerát, felpakoljuk a cuccokat a
kocsira és átmegyünk a bázisra. Kicsit késve érkezünk, de itt senki sem
kapkod. A bázison mindenki kap egy szekrényt, ahol a felszerelését
tárolhatja,
valamint egy ládát, amibe berakodhatunk, ha megyünk merülni. Egy hátsó
helységben merülés után lemoshatjuk és kiakaszthatjuk száradni a
felszerelést. Kicsit fura, hogy őrizetlenül, hegyekben áll a búvárcucc, de
megnyugtatnak minket: innen még nem tűnt el semmi (és valóban, amíg mi ott
voltunk, bármit letettünk és otthagytunk, másnap még mindig ott volt).
az
egyik legsósabb tenger a világon). Zoli elmondja a merülési tervet, és
hogy várhatóan miket fogunk látni. Én zárom a sort, bólintunk egymásnak,
aztán OK jelzés. Végre merülünk! A látótávolság nem a legjobb, talán 10-12
méter lehet, de az élővilág szép. Látunk napóleon
halakat, - a legnagyobb kb. 1 méteres lehetett - , színes
papagájhalak rágják a korallokat, trombitahalak
úsznak csapatostól, tűzhalak lebegnek a legkülönbözőbb
korallképződmények alatt és felett, vitorláshalak és
bohóchalak figyeltek bennünket a szirtfal mellől és egy szégyenlős
kis fehér murénával is találkozok, amit csak én láttam, mert
lemaradtam. Majdnem egy órát töltünk a vízben, túlhűléstől nem kell
tartani, mert a víz ilyenkor is 22 -24 C°-os.
bennünket,
csakhogy megnézzük a portékát. Nem gond, megisszuk, elszívjuk, alkuszunk
és továbbállunk. Persze nem veszünk semmit, csak puhatolódzunk az árak
felől. Az árusok első kérdése: honnan jössz? Miután megmondod, biztos
lehetsz benne, hogy megcsillogtatja nyelvtudását, amit nem könnyű nevetés
nélkül megállni. Sötétedésig csavargunk, de még így sem tudunk megnézni
mindent. Hatkor vacsora, úgyhogy visszatérünk a bázisra. Kaja, aztán
általános
elfekvés
a tetőteraszon. Közben csatlakozik a csapathoz Imi, a bázis legvidámabb
merülésvezetője és megbeszéljük vele, hogy majd szeretnénk egyet éjszaka
is merülni. Miután kipihenjük magunkat, ismét meglátogatjuk az árusokat,
akik már ismerősként üdvözöltek bennünket. Éjfél után érünk vissza a
szállodába (ez a szokásunk egyébként rendszeressé vált), úgyhogy nem sokat
tudunk aludni. Pihenni ráérünk otthon is, nem igaz?
egyes
méterért. Szerintem ezt kihagyjuk……
ami
legalább félméteres. Lejjebb ereszkedünk és feltűnnek a színpompás
papagájhalak, amiket egy csapat vitorláshal követ.
Ezen a szakaszon a tengerfenék homokos, ahonnan különböző nagyságú és
formájú korallképződmények emelkednek ki, mindegyik egy-egy kis oázis
külön élővilággal. Lágy és kemény korallok, tengeri rózsák,
csigák, bohóchalak és tűzhalak. Visszafelé a
biztonsági megállót egy korallszirt mellett lebegve töltjük, amit kis
vörös korallsügérek ezrei birtokolnak és az embernek olyan
érzése támad, hogy szabályosan úszik a halakban. A megállót a
levegőkészlet erejéig nyújtjuk, érthető okokból. Délelőtti merülés
letudva.
iszunk,
ami olyan, mintha kiszakítanád a filtert és a vízbe szórnád a
teakeveréket…… Az árak itt is meglehetősen szerények, ennek ellenére – és
valószínűleg a svédasztalnak köszönhetően – a teán kívül nem fogyasztunk
semmit.
látható.
Három egymásba nyíló medencéből áll, az utolsóból lehet kiúszni a nyílt
tengerre. Újra beöltözünk és alámerülünk. A medencék alja homokos ezért a
látótávolság itt sem a legtökéletesebb, de maga a természeti képződmény
érdekes. A medencéket elválasztó korallfalak alig 1,5~2 méterre húzódnak a
felszín alatt, 2~3 méter szélesek, úgyhogy vigyáznunk kell, nehogy a
hullámzás a szirtnek lökjön bennünket. Kiúszva a nyílt
vízre
egy lankás korallfal mentén ereszkedni kezdünk és meglátunk egy alig
tenyérnyi kékpettyes ráját. Felbukkannak a napóleon
halak és a papagájhalak is. Visszafelé a sekélyebb
vízben csatlakozik hozzánk egy csíkos gályatartó hal, ami
valószínűleg elvesztette „főnökét” és most nálunk próbál szerencsét. Péter
int, hogy ne nyúljunk hozzá, mert ránk tapadhat és nem könnyű megválni
tőle. A merülés most is közel egyórásra sikerül, folyamatosan javul a
csapat levegőfogyasztása.
hatalmas
porfelhőt kavarva versenyzünk egy másik terepjáróval, egészen az
ellenőrzési pontig, ahol aztán alábbhagy a lendület. Hazaérve gyorsan
lezuhanyzunk és irány vissza a bázisra vacsorázni. Sötétedés után újból
csavargásra adjuk a fejünket, és most már veszünk is néhány apróságot.
Leülünk az egyik tengerparti teraszon, ahol az étterem specialitásával -
cápával - kínálnak bennünket, de nem kockáztatunk, szerencsére eddig még
mindenki megúszta
gyomorrontás
nélkül. Néhány sör és üdítőital után újból nekiállunk alkudozni a
bazársoron, de a törölköző vásárlásnál kiderül, hogy meglehetősen egységes
árakat alkalmaznak és 35 egyiptomi Fontnál egyik helyen sem sikerült
lejjebb alkudni az árat. Forintra átszámítva az ár így is nevetséges: egy
2 méter x 1 méteres frottír törölköző 1225 Forint.
rendszeresen
találkozunk egy takarító brigáddal, akik a szerves hulladékok
újrahasznosításán szorgoskodtak.
sebességgel
és hatalmasakat ugratott a hullámokon, vagy éppen szaltózott a levegőben.
a
terepet, tudjuk, hogy mit, hol és mennyiért lehet beszerezni.
Három
beduin tea és félórás alkudozás után sikerül megegyeznünk az árban. Az
elmúlt napok során végigjártunk néhány ékszerboltot is. Nem könnyű az
egyiptomi és az itthoni aranyárakat összehasonlítani, mert Egyiptomban 18
karátos, itthon pedig 14 karátos aranyat lehet kapni. Egy ékszerész
barátom azt mondja, azért érdemes Egyiptomban vásárolni, mert egészen más
stílusú ékszereket lehet kapni ott, mint itthon. Túlesünk a kötelező
teákon, elszívunk egy
szivart
és megalkuszunk az árban.
búvárbázisra,
ahol mindenki bepakolja a felszerelését a búvárládákba. Beszállunk a
kocsikba és megindulunk északnak a CANYON elnevezésű
merülőhely irányába. Miután megérkezünk, a merülésvezető néhány mondatban
bemutatja a merülőhelyet, aztán beöltözünk és egy hosszú, sekély lagúnán
keresztül beúszunk a nyílt víz irányába. Lemerülünk. Az aljzat homokos,
mindenhol kis korallképződmények láthatók. A tengerfenék mentén
leereszkedünk
30 méteres mélységig és felülről, mint az ejtőernyősök egyenként
„beleugrunk” a kanyonba.
tűzhalakkal
találkozunk. Kiúszunk és megkezdjük az emelkedést.
merülőhelyek.
Kétórás felszíni idő után újból beöltözünk és a Bells függőleges, keskeny
hasadékán keresztül egyenként vízbe szállunk. Leereszkedünk 32
méteres mélységig és egy párkányon gyülekezünk. Innen - egy 300 méteres
mélységig zuhanó korallfal mentén – lassan emelkedve elindulunk a Blue
Hole irányába. A látótávolság 15 méter felett van, rengeteg a lágy és
kemény korall és persze sok a papagájhal, amik szorgalmasan
rágják a
szirtfalat.
Színes császárhalak és doktorhalak úsznak a
korallfal mentén, amin párkányok és üregek nyújtanak menedéket az apró
halaknak. Tűzhalak lebegnek lustán, és néhány
napóleonhal is feltűnik a nyílt tenger felől. Lassan elérjük a
Blue Hole bejáratát, ami 7 méteres mélységben köti össze a „kék lyukat” és
a tengert.
merülés
közben. A legismertebb közülük egy német technikai búvár, Barbara Dilinger,
akinek a holtteste 120 méteres mélységben egy párkányon nyugszik. Szülei
úgy határoztak, hogy nem hozatják fel lányuk holttestét – akinek a
búvárkodás volt az élete – hanem hagyják hullámsírban nyugodni.
szállodába,
összepakoljuk a kétnapos hajós szafarihoz elegendő ruhát és este kilenc
óra körül elindulunk Sharm El Sheikbe.
irányába.
Ez a merülőhely két víz alatti zátonyból áll, nem messze a parttól. A hajó
távolabb vet horgonyt, mi pedig egy zodiac-kal közelítjük meg a
zátonyokat. Bedőlünk a vízbe, majd alámerülünk és 15 méteres mélységben
úszva csodáljuk az elénk táruló látványt.
pedig
napóleonhalak és barrakúdák tűnnek fel. Látunk
császárhalakat és egy kisebb tonhal rajt is.
Zoli, a merülésvezető a korallokon apró pizsamás csigákat
mutat.
bámészkodni,
mert ezen a szakaszon erős az áramlás. Megpróbálunk a két zátony közötti
védett részre beúszni, de az áramlat erősebb nálunk, úgyhogy inkább
felemelkedünk. Azonnal jön értünk a zodiac, beszállunk és visszatérünk a
hajóra.
veszi
el a kedvünket a napozástól.
idő
alatt leégett, majd elsüllyedt. A felszínre emelkedünk, felvesz minket a
hajó, levesszük a felszerelést, és kényelmesen megebédelünk.
tátognak
felénk, és papagájhalak rágják a szirtet. A víz tiszta és
sekély, sokáig merülünk.
nappal.
Mindjárt a merülés elején egy hatalmas murénával
találkozunk, ami a korallok között tekergőzve zsákmány után kutat. Egy
ideig követjük, aztán egy rákot fedezünk fel a lámpák
fényében.
magunk
mögött hagyva a szuezi öböl irányába hajózunk. Reggeli előtt Zolival
átnézzük a merülési tervet, ma délelőtt két merülést hajtunk végre az
THISTLEGORM nevű hajóroncsnál. A hajó a második világháborúban
szállított utánpótlást az angol csapatoknak, de egy hazafelé tartó német
bombázó észrevette az öbölben horgonyzó hajót, és egyetlen bombát ledobva
elsüllyesztette. Az első merülés alkalmával „csak” körbejárjuk a roncsot,
a második
merülésnél
pedig már behatolunk a rakterekbe is.
hajót
ért találat szinte leszakította a tatrészt, aminek fedélzetén egy
lövegtorony található.
felszíni
idő után ismét beöltözünk, beugrálunk a vízbe és a hajókötél mentén
leereszkedünk a roncshoz.
felszerelésre,
nehogy beakadjon valami. Egymás után libasorban haladunk, és ahogy felnéz
az ember a plafonra, a gerendák között megrekedt levegő tükörként veri
vissza a képmását.
bekukkantunk
minden zugba, végül lassan megkezdjük a felszínre emelkedést. Öt méteres
mélységben tartunk egy ötperces biztonsági megállót. Figyelem a többieket,
mindenki a roncs felé tekintget. Hát igen, ez nem mindennapi élmény volt.
ezen
a sekély részen maradunk, mert délelőtti merüléseink meglehetősen mélyre
és hosszúra sikerültek és holnap délután még repülőre is kell szállnunk.
Az időpont tökéletes, nemsokára esteledik, ilyenkor a nappali állatok még
aktívak, de az éjszakai ragadozók is megkezdik már zsákmányszerző
körútjaikat.
figyeljük
alig néhány méteres távolságból, aztán lassan odébbállunk. A tengerfenék
itt is homokos és rengeteg „korall-oázist” találunk, amiket apró színes
bohóchalak, korallsügérek, tűzhalak, tengeri rózsák és
csigák laknak. Előbújnak az üregekből a murénák,
amikből most legalább tizet láttunk. Kezd szürkülni, előkerülnek a lámpák,
és Zoli elkezdi sürgetni a csapatot a mielőbbi visszatérés reményében,
nem
éppen nagy sikerrel.
belváros.
Ez már tiszta Európa, mindenhol szállodák éttermek, butikok, többszintes
pláza szerű bevásárlóközpontok hömpölygő turista áradattal. Rövid
csavargás után újra Dahab felé vesszük az irányt. Késő este érünk haza, a
bazársoron elköltjük a maradék aprópénzt és visszatérünk a szállodába. Ez
az utolsó éjszakánk Egyiptomban.
holmiját,
ami – mint menet közben kiderül - egyáltalán nem könnyű feladat, mert a
bazársoron vásárolt képeket, törölközőket, és póló hegyeket nem akarják
elnyelni a táskák és bőröndök.
számláját
és elbúcsúzunk a bázison dolgozó személyzettől. 
térképeket.