|
HORVÁTORSZÁG, SENJ / UJČA KEMPING 2004 Indulás hajnali négy órakor. Kicsit korán van még, de érdemes időben elindulni, mert csak egy hosszú hétvégére megyünk és ilyenkor minden perc számít. A létszám 9 fő két személyautó és egy mikrobusz kemping- és búvárfelszereléssel megrakva. Letenyénél lépünk határt, és míg elérünk Senj-be, kb. 10 Eurot költünk autópályadíjra autónként. Az út egyébként jó, majdnem teljesen végig autópálya van és mivel hét közben utazunk, a forgalom is minimális. Tizenegy óra után érjük el a várost, ahonnan 5 kilométerre déli irányban megtaláljuk a kempinget. Nem túl nagy és meglehetősen zsúfolt. A Galathea búvárközpont képviseletében a kemping területén működik egy magyar búvárbázis, ahol Bégányi István divemaster fogad bennünket. A bázison lerakodjuk a felszereléseinket, Istvánnak átadom a búvárigazolványokat és a merülési naplókat, ő pedig kitölti az éves horvátországi merülési engedélyeket. Felverjük a sátrakat, majd egy rövid pihenő után
elmegyünk sznorkelezni az öbölbe.
Úszunk, ugrálunk a sziklákról, nézelődünk a víz
alatt, aztán visszatérünk a bázisra és elkezdjük összerakni a
búvárfelszereléseket, elvégre merülni jöttünk.
Elmossuk a felszerelést és miután kicsöpögött
leadjuk a bázison. Miután megbeszéljük a nap eseményeit, beljebb
merészkedünk a zene irányába.
A
kempingben korán beindul az élet, így kénytelen mindenki időben felkelni.
Ahogy körülnézek a csapatból többen igényelnének még némi pihenést, de ezt
a luxust nem engedhetjük meg magunknak, ma sűrű búvárprogramunk lesz. Némi
reggeli és jelentős mennyiségű ásványvíz elfogyasztása után összerakjuk a
felszereléseinket és leballagunk az öbölbe. A víz tükörsima és
kristálytiszta. Mivel levegőkészleteinket szeretnénk maximálisan a
búvárkodásra fordítani,
Alámerülünk és hamarosan el is érjük az
autóroncsot, ami a merülés tervezett legmélyebb pontja.
A fal csúcsa tíz méteres mélységben lehet, itt
összevárom a csapatot, és a levegőkészletek ellenőrzés után komótosan
megindulunk az öböl irányába. Sok a morgóhal és a tengeri sün,
de a sziklák hasadékaiból előkerül egy-egy polip is.
Dél
körül megérkezik Brankovits István, akivel a csapat egy része a
Gyöngy-szirtnél fog merülni. Ebéd közben letöltjük a fényképeket és
megbeszéljük a látottakat. Amíg a palackjainkat töltik egy kis pihenőt
engedélyezünk magunknak, fagyi, sör és alvás a sorrend. Négy óra körül fut
ki a hajó hét búvárral. István nem sajnálja a „kakaót”, a kilométerórára
pillantva látom, hogy közel 60 km/órás
A szirt különlegessége, hogy egy átjáró vezet rajta keresztül, melynek a bejárata 5 méteres mélységben található, átúszva rajta 15 méteres mélységnél bukkanunk elő. Érdemes lámpát vinni, mert az átjáró falán és mennyezetén sokfajta szivacs és tengeri rózsa telepszik meg. A merülés legmélyebb pontja 31 méter, itt egy
közepes erősségű áramlattal találkozunk, és egy
Ahogy telik az idő és fogy a levegő, páronként felemelkedünk és befejezzük a merülést. A bázisra visszatérve Istvánnal egyeztetjük az éjszakai merülés időpontját és a csapat egy része újfent bevonul a városba nézelődni. Kilenc óra környékén elkezdünk gyülekezni,
összerakjuk a felszerelést és
Alig
indulunk el, az öböl bejáratánál Gábor mindjárt egy félméteres kalmárt
fedez fel, ami ritka jelenség errefelé. Szerencsére nem egy ijedős fajta,
így mindenki meg tudja nézni. Tovább úszva egy jókora kakashallal
is találkozunk, ami a lámpák fényétől teljesen „felpörög”.
Előkerül egy a polip is, ami a kövek között
tapogatózva zsákmány után kutat. Hirtelen széttárja a karjait, és
ernyőként borul áldozatára, miközben folyamatosan változtatja a színét.
Még látom, ahogy a zsákmány próbál kitörni a polip öleléséből, de lassan
megszűnik a vergődése, és én is továbbállok, mert senkit sem illik evés
közben zavarni.
Lassan befejezzük a merülést, záró momentumként a sekély vízben, lekapcsolt lámpáknál egy kis plankton-kisülést produkálunk. Éjfél körül járhat, mire lerakodunk a bázison és letöltjük a képeket. Egy kicsit még beszélgetünk, eszünk, de ma éjszaka már senki sem akar visszamenni a városba…
Ébredés, kaja és irány a bázis.
A
víz kristálytiszta, 30 méteres mélységben is tökéletesek a látási
viszonyok. Az autóroncsot elérve egy hatalmas kakashalat látunk,
ami az autó felett lebeg, közeledésünkre azonban komótosan elúszik a
mélyebb vizek felé. A szirtfal mentén lassan elkezdünk emelkedni,
bekukkantunk Újra találkozunk polipokkal, morgóhal rajokkal és a sziklahasadékokban megbúvó gébekkel. Mikor az öböl bejáratát elérjük, a levegőkészletek még bőven a biztonsági tartalék felett vannak, innentől a partig „szabadfoglalkozás” a merülőpároknak. A víz kellemes, látnivaló akad bőven, most is több mint egy órát töltünk a vízben.
Közvetlenül
az átjáró felett horgonyzunk le,
Elkezdünk
feljebb emelkedni, áramlatnak most nyoma sincs.
Az
öbölben még vízipólózunk egy kicsit, ugrálunk a sziklákról,
Este hétre érünk haza, „szögre akasztjuk” a búvárruhát, de csak átmenetileg, mert a szezon még javában tart…. |
A
víz meglepően tiszta, mindjárt ki is próbálom legújabb szerzeményemet, egy
Olympus Camecia 460 Zoom Del Sol digitális fényképezőgépet, melyet
egy Olympus PT-021 víz alatti tok véd a víztől. Rengeteg tengeri
uborkát, sünt és csillagot látunk, de előkerülnek a
gébek, és az apró sziklahalak is.
István azt tanácsolja, hogy
az öböl jobb oldalán haladva ússzunk ki a nyílt vízre, majd ereszkedjünk
le kb18 méteres mélységig
és a part vonalát követve haladjunk előre a levegőkészlet feléig. Én
vezetem a csapatot, négy merülőpár követ. A sort Robi és Péter zárják, ők
kezelik a fényképezőgépet. A mélyebb rész kicsit homályosabb, nem is
maradunk sokáig, felemelkedünk kb. 8 méterig, és úgy úszunk vissza az öböl
bejáratáig, ahol a merülőpárok a biztonsági levegőkészlet erejéig tovább
nézelődhetnek. Péterrel majdnem másfél órát töltünk lent, több mint száz
felvételt készítünk. Elégedettek vagyunk.
Este bemegyünk a városba, ahol éppen a négynapos nyári
fesztivál nyitó ünnepsége zajlik (az időzítés nem véletlen, az interneten
Zoli barátom megtalálta Senj város honlapját, ahol minden nyári program
szerepel). Leülünk egy fagyizó teraszán, bedobunk pár fagylaltkelyhet meg
sört… Gábornak most volt a születésnapja, úgyhogy kezd emelkedni a
hangulat.
A
város főterén egy színpad, körben sörözők és kifőzdék mindenféle helyi
specialitásokkal. Persze itt is eszünk és iszunk is, mert a jó búvár
tudja, hogy a folyadékpótlás nagyon fontos dolog. Fantasztikus a hangulat,
idősek és fiatalok beöltözve mindenféle maskarákba, mind együtt énekelnek
és táncolnak. Sehol egy rendőr, nem verekszik senki, és nem járunk térdig
a szemétben. Érdekes, hogy ez nálunk miért nem működik…?
Sokáig
maradunk, bár tudjuk, holnap három merülés vár még ránk. Hajnali kettő
körül érünk vissza a kempingbe, ahol már minden csendes. Felmerül az
éjszakai fürdőzés ötlete is, de aztán győz a lustaság és lefekszünk
aludni. 
úgy döntünk, hogy a felszínen úszunk ki az öbölből
és a nyílt vízen fogunk csak alámerülni. Körülbelül húsz perc kényelmes
tempójú uszonyozás után érjük el tervezett merülőhelyünket, ahol 32
méteres mélységben egy személyautó található. Felfekszünk a felszínre és
kipihenjük magunkat, közben még egyszer megbeszéljük a merülés menetét.
Körbeússzuk, a
fényelnyelődés miatt csak a lámpafényben látszik, hogy valaha narancssárga
lehetett a színe. Egy függőleges fal mellett kezdjük meg az emelkedést,
ami tele van szivacsokkal és tengeri rózsákkal. 
Péterrel
próbálunk minél közelebb férkőzni a kiszemelt „áldozathoz” egy jó fotó
kedvéért, de a polip hirtelen rámozdul a kamerára, hatalmas tintafelhőt
eresztve ránk és mire feleszmélünk a meglepetésből, eltűnik a kövek
között. Sebaj, majd legközelebb. A merülés most is hosszúra sikerül, több
mint egy órát töltünk a vízben.
sebességgel
közeledünk a Gyöngy-szirt felé. Az út még így is húsz percig tart. Miután
a hajó lehorgonyoz, felvesszük a légzőkészülékeket és beborulunk a vízbe.
kicsit utazunk is vele.
Feljebb emelkedve egy sekély plató felett úszva, kisebb-nagyobb
morgóhal rajokat, tengeri csillagokat és a hasadékból felfelé
szivárgó, általunk kilélegzett levegőt látjuk. 
előkerülnek a lámpák is. Kényelmesen
leballagunk a partra és az éjszakai merülés szabályait betartva a merülőpárok már bekapcsolt lámpákkal, együtt mennek be a vízbe. Most
István vezeti a csoportot, én Bélával zárom a sort. 
Amikor
felcsapja a hátuszonyát és szétnyitja a mellúszóit legalább kétszer
akkorának tűnik, mint amekkora valójában. 
Nem
mindennapi élmény közvetlen közelről ilyesmit látni.
Palackok
töltve, összerakjuk a felszerelést és gyülekezünk a parton. Mai első
merülésünk célja újra az autóroncs lesz. Tegnapi technikánkat alkalmazva a
felszínen kiúszunk a merülőhelyre és csak ott fogunk alámerülni.
minden hasadékba, hátha újra látunk valami különlegeset. A
nap szinte függőlegesen süt, a sekélyebb 4 -5 méteres vízben a
szivacsok, tengeri csillagok és tengeri rózsák színei
gyönyörűen látszanak.
A parton elmossuk a felszerelést és felhordjuk a
bázisra. Miután megebédelünk, a csapat újra kettéválik, egyik fele hajós
merülést hajt végre a Gyöngy-szirtnél, a csapat többi tagja pedig parti
merülésen vesz részt. Berakjuk a felszerelést, beszállunk és már
száguldunk is a 150 lóerős motor hajtotta hajóval. Hullámoknak nyoma
sincs, az út most rövidebbnek tűnik, mint először. 
felvesszük a légzőkészülékeket és
megkezdjük a merülést. Átúszunk az átjárón, majd a túlsó felén 15 méteres
mélységben gyülekezünk. Ellenőrzöm a levegőkészleteket és megindulunk
lefelé 30 méteres mélységig. A szirtfalat körbeúszva rengeteg látnivalót
találunk, mindent beborítanak a különböző színű, formájú és méretű
szivacsok. A lámpa használata itt is ajánlott, ebben a mélységben
igazán így élvezhetőek a színek. A falon rengeteg üreg és hasadék
található, mindenhová benézünk, hátha találunk valami érdekeset.
Öt méteres mélységben - a
szirtet megkerülve - elérjük kiindulási pontunkat, az átjáró bejáratát.
Ezen a részen különösen sok a szivacs, de találunk néhány kisebb
lágy- és keménykorall fajtát is, ideális hely a biztonsági
megálló megtartására. Majdnem háromnegyed órát töltünk a vízben, mielőtt
utolsó merülésünkből felemelkednénk.
aztán a bázisra visszatérve mindenki kitölti a merülési naplóját, letöltjük a
fényképek, lezuhanyzunk és irány Senj, a karnevál záróestje. Holnap már
nem merülünk, úgyhogy egy pizzéria teraszán kényelmesen megvacsorázunk,
aztán a
szokásos
fagylaltkelyhek, és némi „frissítő” elfogyasztása után belevetjük magunkat
a karneváli forgatagba. A hangulat négy napja töretlen, jelmezes
felvonulás, mutatványosok, zene és tánc…
Reggeli
után lebontjuk a sátrakat, a bázisról lehordjuk a
felszereléseinket és
berakodunk a furgonba.
Páran úgy döntenek, hogy
átmennek a Rab-szigetre van ott egy jó kis strand meg bérelhető jet sky.
Dél körül elbúcsúzunk házigazdáinktól, még egy utolsó pillantás az öbölre,
aztán elindulunk hazafelé.